Néha fontos, hogy megpihenjünk, ne vegyük annyira komolyan az életet, de előfordul, hogy az embernek ilyenkor is van kedve valami jót olvasni. Most erre teszek javaslatot. Az ún. „young adult” kategóriába tartozó könyvek sokszor tartogatnak kellemetlen meglepetést. A világképük és cselekményük túlságosan leegyszerűsített, hogy a szereplők lélekrajzáról (már persze ha jutott ilyen nekik), ne is beszéljünk. És egy idő után minden előrelátható: ha a történet túl sematikus, akkor azért tudjuk, hogy mi fog történni, ha pedig azzal szeretne kitűnni a szerző, hogy teljesen valószerűtlen csavarokat visz az írásba, annak is rá lehet érezni a logikájára. A helyzetet nehezíti, hogy mivel az emberek áhítoznak a leegyszerűsítésekre az élet bonyolultságával szembesülve, a szerelmi témájú „lányregényeken” kívül valószínűleg a komolytalan „young adult” típusú könyvek azok, amikkel Dunát lehet mostanság rekeszteni.
Az Alaska nyomában mégis működik, olyannyira, hogy a megvásárlása után gyakorlatilag együltő helyemben (jó, egy alvást közbeiktatva) végigolvastam.
Alaska Young (már a névválasztás is beszédes lesz) ugyan nem a főszereplőnk, de kétségkívül eredeti figura. Talán az a megkapó benne, hogy saját könyvtára van, vagy az, hogy nem utasítja el kapásból Miles (a valódi főszereplőnk) közeledését, vagy az, ahogy a maga módján segít hősünknek beilleszkedni a bentlakásos iskolában.
A könyv látszólag a bevált sémákkal operál, a gimis szereplők életében megjelenik az alkohol, stikában cigiznek, épp járnak valakivel vagy remélik, hogy járni fognak valakivel, mégis érdemes belekezdeni a kötetbe, mert John Green minden arányt tökéletesen érez a könyvben. Az író nem Harry Potter világát akarja felépíteni, ebből nem lesz többkötetes sorozat, neki egyszerűen csak van egy jó története. És az igazán kellemes olvasmányélményekhez sokszor ennyi bőven elég, ha sikerül egy elég jó történetet kellő arányérzékkel elmesélni.
Ami miatt John Green ezen története kiemelkedik a hasonlók közül, az a finom érzékenység, amivel a fiatal szereplőket megjeleníti. Alaska egyszerre az a lány, aki tudatosan épít magának könyvtárat, aki miatt Miles gondolkodás nélkül rágyújt, de aki úgy lázad, hogy a menők is felnéznek rá. Azonban feltűnő önállósága óvatosságra készteti a felnőtt olvasót, és indokkal. Ahogy haladunk előre az „előttéből” az „utánába”, egyre nyilvánvalóbb, hogy Alaska kiállása mögött olyan élettörténet bújik meg, amit kevesen szeretnének maguk is átélni. Főhősünk „természetesen” fülig szerelmes belé, de ahogy az már lenni szokott, időbe telik, mire Alaska észreveszi, és mire elérünk ehhez a jelentőségteljes pillanathoz, a pillanat jelentősége már teljesen máshova tolódik.
Miles, a főszereplő, és szobatársa, az „Ezredes” portréját hasonlóan finom ecsetvonásokkal vetette vászonra a szerző. Mindketten pont eléggé hitelesek, azáltal, hogy a kamaszfiúk életének főbb tényezői (vágyakozás dögös csajokra, ivás hányásokkal tarkítva, cigizés az állandó lelepleződés veszélye mellett, számítógépes játékok) mellett kiderül, hogy az Ezredes melyik tantárgyakban tehetséges, és az is, hogy miért, és jelentős szerepet kap Miles hobbija, aki híres emberek utolsó mondatait „gyűjti”.
Az Alaska nyomában lapjain megjelennek az iskolai csínytevések, kellő humorral ábrázolva, amelyek közben mi is Miles-székkal együtt izgulunk, hogy sikerüljön, amit kiterveltek. Lenyűgözőek a mellékszereplők is a román származású Larától kezdve a japán családból érkező Takumiig, épp azért mert Green nem fél megmutatni, hogy az ő jellemükben vagy múltjukban mi az a nehézség vagy seb, ami releváns a történet szempontjából. Átéljük velük, hogy milyen az, ha a helyi erők kiszúrnak az emberrel szimpla iskolai szivatás címén, átéljük, hogy milyen járni valakivel, aki másba szerelmes, és milyen szerelmesnek lenni valakibe, aki mással jár. És eközben peregnek az „előtte” napjai, hogy egyszer csak örökre megváltozzon a szereplők élete, és átkozhassuk magunkat, hogy miért nem szenteltünk figyelmet az időre vonatkozó jelzésnek a könyvben.
A történetet még itt is el lehetett volna szúrni, sőt, itt lehetett volna elszúrni igazán. Green azonban következetesen kiválasztotta, hogy mely szálak fontosak ahhoz, amit láttatni akar, és azáltal, hogy kézremegés nélkül a lényegesre fókuszál, méltó „utána” lapok következnek, amelyben az Ezredes matematikai képességeinek jelentősége mellett Miles filozófiai érdeklődése is szerephez jut.
Alaska nyomában úgy járhatunk, hogy a könyvben minden pont elég és pont jó. És milyen ritka az ilyesmi!
(először közzétéve: 2021. augusztus 3.)
Fény-Törés-Pont 