Küszöb

i.) Fájdalomküszöb

Az, hogy valójában hol van a fájdalomküszöb, amit egy szó ismeretével vagy ismeretének hiányával kapcsolatban érzek, a héten derült ki, amikor Kálloy Molnár Péter halálhírét olvastam.

A HVG oldalán (a szerző: „HVG” – boldogabb korokban még volt teljes, valódi nevük a szerzőknek) még most is olvasható a cikk (https://hvg.hu/elet/20251201_Szabo-Gyozo-kalloy-molnar-peter-meghalt-szinesz), miszerint, idézem:

„A lapnak Dallos Szilvia színésznő, Kálloy anyósa arról beszélt, hogy áprilisban derült ki a betegség. „Fellépett az elmúlt hónapokban is, de volt nagyobb kihagyása. Az elmúlt időszakban több szerepét le kellett mondani” – mondta sógoráról a színésznő.”

A hírt frissítették is, de a szerző (a HVG) figyelmét elkerülték a Facebook oldalon hagyott figyelmeztetések, miszerint ha Dallos Szilvia színésznő Kálloy Molnár Péter anyósa (már pedig az), akkor a fordított rokonsági fok nem a sógor, hanem a vő. A sógor a színésznő lánytestvérének férje lenne.

Vannak kevesek által ismert szavak, vannak nehéz kifejezések, vannak, amelyek ritkán gördülnek le a nyelvünkről, de a vő éppenséggel nem ilyen. És 2025. december elsején a vő szó kikerült a köznyelvből.

A híren elmélkedve eszembe jutottak az angol és a német nyelvtanulás fázisai. A németben a vő egy viszonylag könnyű szó: Schwiegersohn, van mellette Schwiegertochter (meny), Schwiegervater (após) és Schwiegermutter (anyós), az egész nagyon logikus. Nem úgy az unokaöcs és az unokahúg, mert ott a Neffe és a Nichte szavakkal kellett megbarátkoznunk, a Neffe ráadásul még gyenge ragozású főnév is. Micsoda pech! A sógor pedig Schwager, illetve Schwägerin a sógornő.

Az angol követi a német logikáját (vagy fordítva), son-in-law, daughter-in-law, father-in-law, mother-in-law, az unokaöcs nephew, míg az unokahúg niece (bármilyen hasonlóság a némettel a véletlen műve), a sógor viszont (megtartva a vő stb. logikáját) brother-in-law, a sógornő pedig sister-in-law.

És bár a fentiek kiválóan mutatják, hogy a családi rokonsági fokok elnevezése a családi kapcsolatokhoz hasonló nehézségi fokot mutat más nyelvekben is, de egy gyászhírben, amit frissített a szerző, aki hivatása szerint újságíró lenne (ott figyel az elnevezésben az író szó, aki elkerülhetetlenül szavakkal dolgozik), ezt illene eltalálni, mert rajta ez a hiány számon kérhető.

ii.) Szegénységi küszöb

„Mi a különbség és a hasonlóság egy indiai, egy magyar és egy svéd szegény között?”- kérdezi a Telex cikke (https://telex.hu/belfold/2025/12/03/szegenyseg-jovedelem-tarsadalmi-egyenlotlenseg-kozmunka-beres-tibor-kovach-imre-boros-tamas-filippov-gabor)

A cikk címét látva két kép villant be:

Stockholm, Svédország – 2019: Egyetlen hajléktalanra emlékszem a városból, de rá egész részletesen (már ahhoz képest, hogy a külföldi utazásokon nagyvárosokban látott hajléktalanokra mennyire emlékszik az ember), ugyanis bankkártyaterminál volt nála. Ha egy járókelő adakozni szeretne neki, beírja az összeget, és lehúzza a kártyát, és már ott is a pénz (egy bankszámlán?).

Új-Delhi, India – 2025: Új-Delhiben több metró is jár. A sárga vonal, amelynek a közelében laktunk, azon a környéken több méterrel a földfelszín felett halad. Hatalmas pillérek tartották a pályát. Figyeltem, hogy érkezik-e szerelvény, de egyszer csak valami egészen más kötötte le a figyelmemet. Az egyik kereszteződésben több család élt a metró pályája alatt, gyerekek és felnőttek vegyesen. Ott állt egy kanapé, kifeszített anyagok mellett, amelyek sátorként voltak hivatottak funkcionálni, de egyik sem fedett minden oldalról, egy hűtő (amihez nem tudom, hogy honnan vették az áramot), és túl gyorsan ment a sofőrünk ahhoz, hogy a kép többi részét be tudjam fogadni. De mind a szabad ég alatt éltek, víz, áram és főzési lehetőség nélkül. És télen éjszaka Delhiben is hideg van.