Befelé megyünk. Befelé megyünk most, a jelenben, és nagyon befelé megyünk ebben a könyvben is. Ami persze egyben azt is jelenti, hogy kifelé is megyünk egyúttal.
Aki már tett egy lépést is bármerre önmaga kapcsán, az tudja, hogy senkit, senkit a világon nem lehet arra kérni, hogy menjen befelé. Egyedül ő maga sejtheti, hogy mit talál odabenn. Mit tudhatom én, hogy mivel kell szembenéznie, ha beljebb jut, talán egy lépéssel is, önmagában, a világban: a konkrétumokat, a mocskot, a szomorúságot, az elfedett sérelmeket és sebeket. A magam belső világáról is csak annyit tudok, amennyit elbír a lelkem.
A Titkos pillantások a Fuji-hegyre ha akarjuk, akkor egy minimum illegális vagy esetleg legális módszerrel módosult állapotba került író bombasztikus írása, ami a biztonságos felszínt kapargatva egyfajta készételként tálalt könyvsikerként olvasható. Vagy felfedezhetjük a könyv meghívását, mit meghívását, meghívásait és elhívásait, és olyan kapukat nyithatunk meg magunkban, amelyek csak a saját döntésünkből fakadhatnak, mert kulcsa senki másnak nincsen hozzá.
A Pelevin által felvázolt történet nagyon kurrens, nagyon mai témákat vonultat fel, amelyek ugyanakkor a történelmi, irodalmi, filozófiai és (jó értelemben vett) spirituális utalások olyan hálóját szövik az olvasó köré, hogy önmagában ezeket befogadni külön élvezet.
Ugyanakkor mielőtt a magasztos fénytörések okán elragadtatnánk magunkat, a könyv gondoskodik arról is, hogy néhol az élet durva oldalára reflektáló humorával, néhol filozófiai magasságban adagolt derűvel oldalról oldalra a földhöz szegezzen minket, sőt, ez a derű aztán a teljes történetet áthangoló nézőponttal is megajándékozza az arra fogékony olvasót.
De ha nem állunk készen erre, akkor nem kell ide eljutni. A fülszöveg rövidségű történet önmagában is elég szórakoztató: néhány orosz oligarcha felbátorodik, hogy a drogok, alkohol és prostituáltak mámorába belefáradt testüket és lelküket valami egészen mással boldogítsák, és elfogadják egy startupos vállalkozó ajánlatát, aki egy segédeszköz révén távol-keleti szerzetesek segítségével bepillantást enged az oligarchák részére meditáció révén elérhető magasabb állapotokba. Az oligarchák viszont nincsenek hozzászokva, hogy ne szerezzenek meg minden kincset maguknak, aminek a létezéséről tudomást szereztek, és amikor kiderül, hogy vannak magasabb állapotok is, amik elérhetőek, ám kizárólag saját gyakorlás révén, ők a szerzetesek nélkül is továbbmennek, aminek aztán nem várt következményei lesznek.
Mindeközben a másik történetszálon egy, az egyik oligarcha fiatalkorában jelentős szerepet betöltő lány életét követhetjük nyomon, aki – hogy finoman fogalmazzak – a szexuális vonzerejével érvényesül az életben, ám teste elhasználódásával párhuzamosan ő is készen áll valami másra, ami egy titkos szövetség képében meg is érkezik az életébe, hogy a patriarchátus elleni harcossá változtassa.
Miután engedtük, hogy a fentieket olvasva elhullassuk a féktelen jókedvünk okán kipottyanó könnyeket, kezdődhet a határtalan utazás a Fuji-hegyre csigaként kapaszkodva, befelé és kifelé, a saját elménkben és a világban, és csak a mi eddigi tapasztalásaink fogják megszabni a sebességet, a mélységet és az irányt.
Ha nem vagyunk gyakorlott meditálók, akkor teljes újdonságként hathat az elmélyülés által megszerezhető boldogság leírása. Őszinte leszek: ezzel kapcsolatban nincsen senki, aki segíthet az értelmezésben; ahogy az oligarchák, úgy mi is a saját gyakorlásunkra, vagy annak hiányára vagyunk bízva. Meditációs gyakorlással pedig a tapasztalat mélységétől függően más és más kérdések merülhetnek fel a kötetet olvasva, vagy épp ennek az ellenkezője történhet. A könyv és a téma minőségéből adódik, hogy tapasztalástól függően az élvezeti érték végső soron azonos lesz: az olvasó által elérhető legmagasabb, ami egyfajta mérték szerint különbözőségében is szükségszerűen azonos.
A kötet jelenidejűségéből fakadóan a szokottnál több a huszadik és huszonegyedik századi „kulturális” utalás. A szerző ugyanakkor soha nem öncélúan használja ezeket, így aztán remekül megfér egymással Jennifer Lawrence és Ramana Maharsi említése ugyanabban a könyvben. Pelevin érdeme az is, hogy a metoo# mozgalmat olyan finom humorral figurázza ki, amit még a témára hiperérzékeny női olvasók is meg tudnak bocsátani.
És talán ezek az írásból fakadó igazi kérdések: mit lehet még megbocsátani? Min lehet nevetni? Szükségszerű-e feltenni a kérdéseket egyáltalán? Mik azok a kérdések, és honnan jönnek a kérdéseket megalkotó gondolataink? És vajon olyan messze állunk mi a történetben szereplő oligarcháktól, akik minden földi jóval elhalmozva már nem tudják, hogy mivel kényeztessék magukat? Miben szenvedünk mi valójában hiányt, és hogyan lehet ezt a hiányt betölteni? Kik vagyunk mi? Mit jelent a „vagyok” úgy egyáltalán? Van bármi értelme annak, hogy könyveket olvasva benyomásokkal és történetekkel gazdagodunk?
Szemtelenül igaz kérdések ezek, és még sok hasonlót lehet feltenni, és lehet úgy is dönteni, hogy nem tesszük fel őket. Igazi tükör a Titkos pillantások a Fuji-hegyre. Kívánom minden kedves olvasónak, hogy valódi önmaga nyomára is leljen rá benne!
(eredetileg közzétéve: 2022. szeptember 20.)
Fény-Törés-Pont 