A novellásköteteket általában kétellyel és fenntartásokkal tele emelem le a polcról, és nehezen szavazok nekik bizalmat. Sokan rajonganak a műfajért, hiszen sokkal kevesebb időbefektetéssel is kerek történeteket kapnak. Csakhogy igazán jó novellát írni komoly kihívás, egy egyenletes színvonalú kötetet megalkotni pedig végképp nem egyszerű.
A bezzeggyerek és más felnőttmesék viszont egy kételyek és fenntartások nélküli telitalálat. Szinte lehetetlen letenni, elszakadni is nehéz tőle, és a legjobb az lenne, ha még mindig olvashatnám, és soha nem lenne vége.
Innen nyilván egyenes út fog vezetni Rényi Ádám többi írásához, de ez már egy másik történet.
A címadó novella valóban az egyik legkiválóbb írás, de igazából az összes történet egymás kezét fogva alkot egy kört, és szinte mindegy, hogy olvasóként hol kapcsolódunk be ebbe a körbe.
A kötetben a mai magyar világ minden releváns szereplője megjelenik, fiatalok, egyetemisták, ruhatárosok, szomszédok, színészek, meglett családanyák, kiöregedett primadonnák, és hétköznapibbnál hétköznapibb emberek, akiknek történetében Rényi Ádám mégis egészen megrendítően mutatja be sorsuk rendkívüliségét.
Az író nem fél az abszurd vonásaival színezni történeteit, és jól teszi, mert több cselekményt is épp ez az abszurditás emel művészi magasságokba.
Emellett Rényi Ádám egyik igazán nagy erénye, hogy a novellákban bátran világítja meg gyarlóságainkat szinte műtőbe illő, éles, semmit el nem titkoló fényben. És bár a hétköznapjainkban szerencsére (általában) nem hagyjuk sorsára embertársunkat és nem állunk vérbosszút sérelmeinkért, azonban az, hogy a novellák szereplői ezeket mégis mind megteszik, szépelgés és ítélkezés nélkül mutat rá, hogy milyen hatalmas (lelki) sebeket ejtünk másokon, épp csak az író engedi is kifolyni az áldozatok vérét, míg mi esetleg a fizikai atrocitások elől hátralépünk egyet, ám embertársunk lelke ugyanúgy vértócsákban fürdik.
Ha őszinték vagyunk magukhoz, akkor tudjuk, hogy a mi vérünk is patakokban folyik minden egyes nap, ahogy mi is ontjuk mások vérét.
Rényi Ádám arról ír, hogy hogyan, és remekül, mert ennek ellenére (vagy épp ezért) egy olyan tükröt mutat nekünk, amibe nem kellemetlen belenézni.
A kötetben mindemellett van képzelt barát, meghiúsult bombariadó, anya-fia levelezés, egészen meghökkentő fordulatokkal, és őszinte szembenézés azzal, hogy mennyire törődünk magunkkal és másokkal. Bármikor szívesen újraolvasnám. Saját könyvespolcra, ajándékba, kikapcsolódás céljából, de komolyabb olvasmányként is nagyon lelkesen ajánlom.
(eredetileg közzétéve: 2025. május 21.)
Fény-Törés-Pont 