Dr. Máté Gábor: Szétszórt elmék

Dr. Máté Gábor elérhető kötetei közül utolsóként olvastam el a Szétszórt elméket, és bevallom, kicsit vonakodva nyitottam meg az első oldalt. A könyv a figyelemhiány zavarral élőkről szól, és önmagában a téma alapján nem éreztem magam megszólítva.

Miért lehet mégis olyan értékes ez a kötet, hogy többen is olvasásra ajánlották, akik akár felületesebben vagy közelebbről ismernek? Mit adhat ez az írás azoknak, akiknek közvetlenül nem érintett az élete ezen a fronton?

Vonakodásom azután gyakorlatilag a legelső fejezettel elpárolgott. Máté Gábor ugyanis nem egyszerűen a figyelemhiány zavarról ír ebben a könyvben, hanem az emberi agy, az emberi érzelmek és az érzelemszabályozás kifejlődéséről. Egyszerűen, közérthetően, a releváns összefüggésekre rávilágítva. És természetesen sok-sok külön fejezetben kitérve arra, hogy mi lehet a megoldás, hogy ha ebben a fejlődésben valami nem a természet rendje szerint történt.

A különböző zavarok és mentális nehézségek megítélése, ha nem is gyökeresen, de számottevően változott a gyerekkorom óta. Egy olyan korból, amiben nemhogy nem volt divat pszichológushoz járni, de az átlagember azt se nagyon tudta, hogy mit csinálnak ők, szép lassan elindult egy átmenet, amiben már nem egyszerűen az a magyarázat a nehezebben beilleszkedő gyerekek viselkedésére, hogy ők „rosszak”, hanem felismertük, hogy egyrészt a gyerekek az őket nevelő felnőttek nehézségeit és érzelemvilágát képezik le a maguk módján, másrészt, hogy fejlődési és tanulási nehézségek egész tárháza létezik, és ezekre a nehézségekre bőven van hatékonyabb megoldás, mint a “rendbontó” sarokba állítása, megszégyenítése vagy az ellenőrzőjének szisztematikus, különböző intőkkel és rovókkal történő kidekorálása.

Még véletlenül sem szeretném azt sugallni, hogy paradicsomi állapotok uralják akár az itthoni gyereknevelést, pláne az oktatást, vagy a különböző fejlesztések elérhetőségét, de legalább egyre jobban tudjuk, hogy mik ezek a nehézségek, és hogy honnan hová tartunk egy ilyen helyzetben, ha személyesen mi, vagy a környezetünkben valaki érintett.

Minden szülő tapasztalhatta, hogy pro és kontra ezernyi információ található a csecsemők alvásáról, táplálásáról, gondozásáról, és úgy általában a gyereknevelésről, de valahogy a voltaképp hálát ébresztő információözön mellett egy terület még érintetlen maradt. Ezen a bejáratlan úton kalauzol minket végig Máté Gábor, aki ráadásul maga is érintett a témában.

Hatalmas szükség volt rá, hogy valaki ilyen formában írjon arról, hogy mi minden történik a kisbaba agyában, mire kialakul a saját érzelemvilága, sok-sok személetes és könnyen átérezhető példával. Számomra az egyik legmeghatóbb leírás az a kép, amikor a szerző arról ír, hogy mennyire fontos, hogy amikor a kisbaba a legközelebbi gondozója a szemébe néz, akkor hagyjuk, hogy a gyerek teljen el ingerekkel ebben a kapcsolódásban, ő nézhessen félre, és nézzen a szemünkbe újra, hogy ha készen áll az újbóli kapcsolatfelvételre, mert többek között az ilyen kapcsolódás révén alakulnak ki a megfelelő agyi áramkörök, és a kiforrott felnőttléthez szükséges, megfelelő fokú érzelemszabályozás.

A Szétszórt elmékből – figyelemhiány zavartól függetlenül – minden olvasó megtudhatja végre, hogy a megfelelő neuronok egyszerre történő kisülésén – és még mennyi minden máson – múlik, hogy fogunk-e küzdeni, és ha igen, milyen nehézségekkel, akár már gyerek- vagy felnőttkorunkban, és hogy hogyan lehet agyi áramköreink működését megváltoztatni, hogy ha valami zavar került a rendszerünkbe.

Ezért szól ez a könyv mindenkihez. Nagyfokú érzékenységgel megírt, hiánypótló kötet.

(eredetileg közzétéve: 2022. augusztus 20.)